elmélkedések az élet nagy dolgairól

Na, tehát. A másik téma nekem most tényleg nincs az ínyemre, nem vagyok se depis, se kiéhezett. Szóval inkább másról írok ma. 
Az jutott eszembe, hogy a noname hülye sztorijaimon kívül írhatnék valami izgalmasról is. Ami pedig a munkahelyem. Egy multinál dolgozom egyébként. Egy olyan pozícióban, ahonnan az ember a legtöbbet látja. Úgyhogy kézenfekvő lenne ez az egész. A probléma csak az, hogy sajnos sztem már rúgtak ki tőlünk embert azért, mert a cégről publikált írásokat. Nem tudom, hogy szakmai jellegét tekintve mennyit árult el - mert ugye a szakmai titkokat publikálni valóban a szerződés ellenére van -, de nekem inkább a magánéleti, illetve "családias" légkör az, ami megfogja a fantáziámat. Azt hiszem indítok is ezzel egy másik blogot. Bár egyelőre ezen a téren még csak próbálgatom a szárnyaimat. :)

 Olyan dolgokról próbálok meg majd írni, amik velem történnek, engem foglalkoztatnak, megmozgatják az agyamat. De mással is megtörténhet, mást is foglalkoztathat, más agyát is megmozgathatja. Majd kiderül. Mára két történetem van. Egy közérdekű és egy kissé nyálas.

1. történet avagy a cipőmért mindent!

Már másodszor írom le ezt az egészet, mert elsőre elcsesztem egy rohadt kattintással. Szóval ez most szerintem nem lesz annyira részletes, sem vicces, sem irónikus - azért aki olvas, próbálja érezni a hangom. ;) -, de azért a probléma-cipő-én kérdéskör világossá fog válni a végére. Bár kicsit fura lehet, hogy ez vajh' kit érdekel?
Tehát: nem vagyok egy divatbuzi típus. Nem akarok alkalmazkodni a trendhez, sem mindenkinél jobban kinézni. A legfontosabb, hogy jól érezzem magam. 
Így volt ez májusban is, amikor "harcra fel!" jelszóval nekiindultam a plázának -amit egyébként nem szeretek -tömeg, tucatdolgok, gagyik, blabla. 10 éve a háromcsíkos cipellőket szeretem, használom, hordom, támogatom. Mert bírja. Engem. A rohangászást. A világjárást. (Egyelőre inkább csak az országjárást ;) ). De most valahogy nem akadt közöttük kedvemrevaló. Gondoltam, akkor keresek mást, hátha. Bumm, bele egy cipőboltba. Körbenézek. Oh, yeah. Megvan az igazi. Könnyen, gyorsan, van a méretemben is, bár nem a megszokott márka, ez is elvileg neves gyártó. Irány a kassza. Fizetek. 10.900 Ft.
Boldogan kisétálok, örülök, hogy megvan. Könnyen. Gyorsan. A méretemben.
Jön a nyár. Szabadtéri programok. Jövésmenés. A cipőmben.
Eltelik két hónap, pont a nyaralás előtt vagyunk egy héttel, amikor valahol az utamat járván egyszercsak úgy érzem, mintha valami lógna a lábamon. Lenézek. A bal lábamon a cipő talpszegélye kettéjött és két irányban,mint egy zipzár ficeg. Szomorú lettem, mert hát mégis szerettem benne lenni. Nem baj -gondoltam -, megyek és visszacserélem....majd a nyaralás után. Nyaralás vége, Blokk megvan - bár közbejött egy költözés is, nem veszett el.
Besétálok a boltba. Egyik kezemben a blokkot, másikban a szétment cipőt lebegtetem. Az eladóhölgy rám néz, kérdi a főnökét, mi a teendő. El kell küldeni KERMI vizsgálatra. Két hét, aztán kiderül, hogy jogos-e a reklamáció. De nem tudnak értesíteni, csak ha vezetékes számot adok. Az meg ugye nincs, szóval majd telefonálok én. Két hét vége, éljen! Hívom őket, van eredmény. Bemegyek a boltba. KERMI vizsgálat valóban megvan. idézem az eredményt: "a termék anyagában és összeszerelésében megfelel a termék jellegének." 
Először is. Ez mi a frászt jelent?! Másodszor kicsit felment a pumpa, kérdem a nőt:
"Tudom, hogy nem Ön tehet erről, de most megkérdezném, hogy jól értem-e, hogy a KERMI szerint normális, hogy veszek 11.000 Ft-ért egy márkás cipőt, amin egy évig van garancia és az két hónap rendeltetésszerű használat után szétmegy?"
Vigyor. válasz: "jól."
Ezek után,mint megtudtam, három lehetőségem maradt: a) visszaküldöm KERMI vizsgálatra, amit immáron én finanszírozhatok 8 azaz nyolcezer forintért, amit valószínúleg majd ugyanezen eredmény követne. Így már lenne egy 19.000 FT-os szar cipőm. b) beperelem a neves céget ahol vásároltam vagy aki gyártotta. Ügyvéd plusz bíróság x forint. Cipőm érne 10.900 + x Ft-ot. c) Elmegyek a Békéltető Testülethez - alias Fogyasztóvédelem -, ahol megpróbálják orvosolni a dolgot. A c)-t választottam, beadtam kedden a papírokat. 60 napon belül lesz meghallgatás. Kitudjamikor - így egyben - az eredmény. Addig van egy szar cipőm. De már a poén kedvéért is végigviszem az ügyet, mennyi esélyem van nekem, a közembernek, aki csak egy szerencsétlen cipőt akart, szemben a multicéges cipőforgalmazóval. remény szerint: 99:1, realitás szerint 10:90. Várom a tippeket! :D

Mivel a másodszor írtam le eme csodálatos történetet és már fáradt is vagyok, a második történet marad holnapra. Az úgyis csajosabb, levésbé közérdekű, csak hangosangolndolkodós eset.
Gömbvillámmentes éjszakát belefele a világba!